Jukker
Marmagassága: 158-166 cm
A jukker szó eredete és jelentése ismeretlen, a XIX század második felében kezdték el használni a könnyű kocsilovak megnevezésére. Ekkor egy új sport- és teljesítményszemlélet is kezdett kialakulni, amely során egy adott útszakasz meghatározott időn belüli megtétele volt a mérvadó szempont. Hazánkban ráadásul a ritka településhálózat miatt olyan fogatlovakat kellett válogatni, amelyek bírják a hosszabb távolság megtételét.
Mindenek előtt a „nemes származásra” utaló jelleget várták el a jukkeroktól. Szigorúan megkövetelték az arányos, száraz és finom fejet, az elegáns hosszú nyakat, a kifejezett mart, a feszes hátat és ágyékoz, az erős fart.
A nemesítés hatására egyre jobban a félvér jelleg kezdett dominálni. A jukker nem egy lófajta volt, nem is tartották annak, nem tenyészteni, hanem nevelni kellett. Mindenkor nemes küllemű és hosszú távon nagy állóképességű, könnyű alkatú volt. Jukker lónak a könnyű huszárlovak voltak a legalkalmasabbak. A jukker fogatok használata a XX század fordulója után a vasúthálózat, majd a gépkocsi elterjedésével megszűnt.
Ezeket a lovakat nagy állóképesség, kitartás és keménység jellemezte. Bár az orosz és amerikai ügetőlovak gyorsabbak voltak nála, 30 kilométeres táv felett már egyértelműen a jukkerek voltak a jobbak. Élénk vérmérséklettel rendelkezett, intelligens és tanulékony volt.
A magyar lóállományban előforduló minden szín megengedett volt. A fogatot pej, fekete, sárga, szürke színű lovakból lehetett összeállítani. Jukkerek teljesítményét mutatja, hogy Wesselényi négyesfogata 1890.06.15-én a Pozsony és Bécs közötti 65,8 kilométeres távolságot 2 óra 52 perc alatt tette meg.
A XIX század második felében a jukker fogatok hazánk egész területén megtalálhatóak voltak, sőt, hasonló felfogásban tenyésztett és nevelt lovak Lengyel- és Poroszországban is feltűntek. |